helló holnap! - fenntartható fejlődés

Az energia szó hallatán a legtöbbünknek szél-, víz-, naperőművek, megújuló energiaforrások jutnak eszünkbe. Nem gondolunk az általános megfogalmazásokra, a dolog száraz részére, esetleg az ember alapvető létezésére.

Az energia egy állapotjelző. Változtatásra való képességet, pillanatnyi állapotokat fejez ki. A kifejezés a görög „ενεργεια”, azaz munka szóból ered, de volt, hogy „isteni tett”-ként vagy az Arisztotelészi megfogalmazás szerint „művelet”-ként használták.
Talán mindannyian ismerjük az energia legalapvetőbb formáit, s hogy ezeket az energiaformákat négy fizikai kölcsönhatásra tudjuk visszavezetni.
A folyók gravitációs energiáját a vízerőművek alakítják át, mely az ún. generátorokban elektromos energiává alakul. Ma már az emberiség számára nélkülözhetetlen az elektromos energia, gondoljunk csak az áramellátásra.

Az elektromágneses energia talán a legsokoldalúbb, legérdekesebb energiafajta. Ennek köszönhetjük a Földünket körülvevő, káros sugaraktól megvédő elektromágneses mezőt, valamint ez működteti és hajtja gépeinket és elektronikus rendszereinket. A földi magas hőmérsékletet a radioaktív energiák tartják fenn, ezt nevezzük gyenge magerőnek. Az atommagokat az erős kölcsönhatás tartja össze, gondolhatunk itt például a Nap magfúziós folyamataira.

Bolygónk egy alapvető energiaforrás, de vajon mi tartja életben az embert? Mégis mennyi energia kell a fennmaradáshoz?

Az energia mértékegysége a kilojoule, vagy köznyelvi nevén ismert kalória.
Egy átlagos normál magasságú és testsúlyú embernek naponta kb. 3000 kalóriára van szüksége.  Ezt a legegyszerűbb módon energia-bevitellel, táplálékkal biztosítja. Ha nem elegendő az energia-bevitel, az ember nem képes mozogni, gondolkodni, egyszóval létezni.
Léteznek azonban szélsőséges határértékek.  Egyes országokban az átlagos igényekhez képest jóval kevesebb energiakészlettel rendelkeznek, mégis - bár borzasztó körülmények között - van még élet. Máshol a gyakori szívrohamok, betegségek, halálozások oka éppen ennek az ellenkezője. Ezeknek több oka lehet. A túlzott gyorsétel és energiaital fogyasztás megbosszulhatja önmagát. Jelenleg több ébren töltött percet ajándékoznak nekünk az energiaitalok, de a túlpörgött életstílus értékes éveket vehet el tőlünk.

Kétség kívül a világ legcsodálatosabb lénye az ember, de valljuk be, az éltető energiaforrásaink sajnos végesek, s ezek a problémák talán túl későn kerülhetnek megoldásra. Érdemes elgondolkozni azon, vajon az emberi faj túlzott mohósága, telhetetlensége lesz-e annak végzete…


Krár Edina

Együtt Könnyebb

Az újság, krónika, RÉM készítésnek sajnos vannak negatív oldalai is. Ilyen például az összeolvasás, tördelés és a hajnalig tartó szerkesztés. Ezek mind rendkívül nagy kitartást és szellemi erőt igényelnek. Szerkesztés közben gyakran vannak holt pontok, melyeket kénytelenek vagyunk áthidalni a siker érdekében. Ilyenkor akaratunkon kívül megbántjuk, megsértjük egymást, kiabálunk és eluralkodik a káosz.

A főszerkesztőkre ezen esetekben nagyon nagy teher hárul, hisz ők a felelősek a cikkekért,pártfogolják a szerkesztőket, nekik kell közölni ha hajnali 4 kor a nulláról kell újrakezdeni, ők segítik a tördelő munkáját és szemük se rebbenhet. Ha ők meginognak akár csak egy pillanatra is, akkor elvesztik az uralmat a többiek felett és leblokkolnak, minden addigi munkájuk feleslegessé válik.

Hasonló helyzetbe kerültem én is életem első Hírlap szerkesztésénél. Nagyon sok mélypont volt, gyakran segítségre szorultak a szerkesztők, akik akaratukon kívül a fáradság és a kétségbeesés áldozatai lettek. Semmi esetben sem haragudhatunk, vagy okolhatjuk a másikat, mert ilyenkor a feszültség az úr. A tolerancia a legjobb barát, aki bármikor kihúz minket a bajból és a veszett helyzetekből.

Ha nem tudunk tettlegesen segíteni egymásnak, akkor legalább lélekjelenlétünkkel támogassuk őt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég egy mosoly, egy kedves szó, egy jó vicc vagy épp egy baráti ölelés. Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy túl sok a negatív érv, de senki ne mondja, nem jó érzés egy átidegeskedett, átrohangált, pörgős, sírással megspékelt este után, mikor a nyomtató kilöki a frissen készült remekművet vagy épp a rádióban hallhatjuk egész estés munkánk gyümölcsét.

A szerkesztésnél többről van szó, mint egy lap elkészítése vagy egy műsor összeállítása. A feladat megoldás közben feszegetjük mind szellemi mind fizikai határainkat és ezzel felkészülhetünk a jövőbeli megpróbáltatásokra.

Illés Brigitta

Ó, Nap. Ó, ezt inkább ne most. Morcosan húzom fejemre a paplant, de a kis gömböcből áradó zenebona kegyetlenül bokán ragad és végig rángat a hideg járópadlón át a fürdőig. Homályos az egész mindenség, próbálok zoom-olni, majd intenzív csipatörlés és ébresztő hideg víz következik. Remeg a testem, érted, drága koffein.

Muszáj hozzájutnom az adagomhoz. Az instant porfelhőért nyúlok, de hideg vízbe borítva a kávépor csak lustán úszkál a pohárban. Haladj már, haladj már, sziszegek neki, de nem hallgat rám. Máshonnan kell beszereznem a cuccot. 400 méterre a boltban, maga a Kánaán. Tutti-frutti ízű, pirosan csillogó Hell, 250Ft-ért, félliternyi energia szörny, Monster három ízben 430Ft-ért. Elegánsan és büszkén hülledező Red Bull 400Ft-ért, ezüstszínű, cirill betűs Kalasnyikov 170Ft-ért. Ütöm a parasztot és a királynőt, hosszú lesz a nap.
Ásító szavakkal jó reggeltezek a pénztárosnak, miközben alig várom, hogy kinyithassam az élet forrását. Rutinos és kedvelt mozdulatsoromat végzem: finoman végighúzom az ujjam a doboz hűs tetején, megállítom a nyitópontnál, körmömet becsúsztatom a fülecske alá és finoman feltolom a zárat. A piros nyitóka áthatol a fém fedőn és feltárul előttem a piros, buborékos, energiaforrás. Mohó kortyokkal iszom a kellemes vegyes gyümölcs ízű Kalasnyikovot és lassan érezni kezdem azt is, hogy a katatón kómából kezdek kikecmeregni.

Ötletelünk a csoporttal, kezd kiszínesedni a világ és egyre nagyobb látószögben látom a világot, de hiba csúszik a gépezetbe: időnként még most is kénytelen vagyok ólomsúlyú kezekkel takargatni a szájtól a gyomromig megnyíló alagutat.
Eközben egyre többet gondolok a zsebemben lévő adu ászra. Az álmosság felülkerekedik a logikán és Kalasnyikov ide, Kalasnyikov oda, megadom magam a Red Bullnak és szárnyra kelek.

Az ár-érték viszony egyből megnyilatkozik. Míg a korábban szenvedélyből végigkóstolt olcsóbb társaiból, egy-kettő meg se kottyant, a piros bika eléggé rám ijeszt. Nyomottságom ugyan kitart még egy darabig, de a szívem elkezdett dub step ütemeket játszani. A mellkasomban lejátszódó buli ritmusát azonban lassan, de biztosan nekem is sikerül felvennem. Pörög a nyelvem, cikáznak a gondolatok, ellenségemet, a fáradtságot pedig egyelőre kizártuk a partyból. Ropog a billentyűzet az ujjam alatt és energia-erőműnek képzelem magam. Pörgetem a hajtóművet, használom a magasfeszültséget, égetem a villanykörteként felvillódzó ötleteket, mert érzem, hogy a csoda nem tart sokáig. Táncolnak a betűim és ameddig a dub step ütemek normalizálódnak, úgy érzem ez az élet körforgása. Lelassulni és felgyorsulni. Mindig megújítom magam, bennem konzerv energia van.
De nem állok meg. 

Nagy Kátya